Nos, igen, nem tévedés. Hogy magamat ismételjem 1, szeretem a régi éjgoblinokat, 2, undorító, amit a gw kiadott goblin néven mostanság...
Szóval, én fogtam pár szerencsés csuhást és intéztem nekik hátast.
- Anno mikor kijött a BfSP, megvettem én is. Fele áráért eladtam a törpöket, a másik fele áráért eladtam a goblin gyalogságot. Ecoli -Isten nyugosztalja szegényt ott Ángliusföldön- nagy örömmel ruházott be a temérdek goblinra. Azaz a kiárusítás eredménye az lett, hogy ingyen megszereztem a póklovasságot, a trollt, meg a különböző kis biszbaszokat. -
/Puszti a Zsoldmester/
A pókokon ücsörgő, teljesen patetikus goblinokat eladtam valami jelképes 1500 forintért, utána előhalásztam pár goblint. Gondoltam, adok neki valami hangulatot, mert ugye fluff szerint a barlangokból terelik ki a pókokat. Egy pók meg miért akarna kimenni, vagy akár hallgatni egy goblinra? Ezt az életképet próbáltam figurákba önteni. Egymás hegyén-hátán mászó, egymást taszigáló lökdösődő csürhét szerettem volna megjeleníteni.
A dobozban ugye minden pókocska ugyanolyan dermedt pózban "fut". Na, elő a csontfűrészt, aztán adni a lábaknak, potrohoknak. Garfield sírt volna az irigységtől, akkora írtást vittem véghez szegény ízeltlábúakban. Levagdostam, majd újrapozicionáltam a végtagokat.
Következő mozzanatként elcsodálkoztam, hogy milyen minimalistára sikerültek a potrohok, majd végiggondoltam, hogy milye van egy póknak. Egy igazán rusnya, nagynövésű póknak. Hát szőre! Pikk-pakk kikavartam egy trutyit, amivel bekentem a fejtor-potroh részt és száradás közben tűvel vonalakat húzogattam bele.
Itt konkrétan nem látszik, de akkor még nem egy jövőbeli blog számára fényképeztem...
Szóval, megvannak a pókok, megvannak a csuhások is. Remek. Színválasztás...
A klubtársak mindig baszogatnak, hogy az én orkjaim niggerek, mert olyan élénk színű a ruhatáruk. Az igazság, hogy mivel igen súlyos színtévesztő vagyok, ezért nem látom a különbséget sok szín közt, így nem tudom felfedezni a melléfestéseket, meg számomra akkor nincs különbség a zeke meg a pantalló közt. Ezért élénkebb színeket használok. Meg alapszabály, hogy mindenki magának fessen!
/Puszti a festő-mázoló/
A mindenhol látott fekete-piros-zöld színeket el akartam kerülni. És mivel szeretem a "régi iskolát", élénk színekben parádézó hardcore mérgespókot akartam. Így lett kék (enchanted blue). Meg mert abból még volt egy majd' teli tégely. Úgy nagyjából még 2000 körülről...
Nos, megvan a pók színe. Ehhez kell találni egy csuklyaszínt. Zöld-piros nem fekszik, sárga, és fehér maradt. Mind a kettőt nehéz festeni és ritkán föllelhető tiszta állapotban, úgyhogy ilyen sárgás-fehéres valami lett. (bleached bone)
