Most nem csatajelentés lesz, hanem pár festett figurát fényképészkedtem le a nagyérdeműnek, ugyanis az utóbbi hónapokban mindenki elfoglalt volt.
Kezdjük egy klasszikussal. Mostanság végzek a goblin farkaslovas osztaggal, már kész van nyolc a tízből. Ők azok, akiket még a bretonnok eladása idején szereztem. Előző gazdájuk kissé hanyag munkát végzett, így megnyugtattam magamat, hogy úgyis elengedhetetlen egy rendberakás. Elő a fűrészt, kést, szikét!
"Asszisztencia! Nátriumpentotátot!"
A képen látszik, hogy visszabontottam a törzsüket, hogy betoldjam itt-ott.
Itt például a két fél közé raktam pár megfelelő méretűre vágott föltöltőkártyát, ezzel próbáltam robosztusabbá tenni, az amúgy elég sovány modelleket. A fejet is kiemeltem, a nyaknál keletkező részt pedig hol pillanatragasztós zsebkendővel, hol puttyal tömítettem.
A beavatkozás során dinamikusabb pózokat kapott a svadron, itt is megvalósítottam azt, amit a pókoknál. Egyedi és dinamikus.
Nos, a WIP képek nem lettek jók, mert éjjel, mobillal kattintottam munka közben, de most lekaptam őket jobb fényviszonyok közt is:
Illetve lefényképeztem a megmaradt bretonnjaim is, akik elkészültek. Szépnek szép a bretonn sereg, de marha melós festeni. Erről már megemlékeztem egy korábbi cikkemben.
A dolog pikantériája, hogy a fotólapom elveszett, a nyomtatóm pedig közölte, hogy mivel kiürülőben van a SÁRGA, ezért nem nyomtat nekem KÉK fotólapot. Némi keresgélés után előbányásztam egy kellően semleges hátteret.
Ez a háttér egy reformkori levél fénymásolata, amelyben egy bizonyos A. Sándor megkéri a "kedves Pepi Kisasszony" kezét. Egy röpke négy oldalas esszé keretében. Valójában maga a levél bemásolása is megérne egy bejegyzést, de most mégis csak ennyit gépelek be belőle, mert ez a blog nem erről szól, továbbá kb 5 perc volt ennyit kibogarászni. A helyesírási hibák az eredeti szöveget követik:
Tisztelt Nagysád és tisztelt László Úr!
Egy pár nappal ez előtt szerencsém volt az Önök szeretett Leánya a kedves Pepi Kisasszony elé keblem leg szentebb érzetém alapúló azon kéréssel járulni: miszerint a szívem hajlamát, melyel én őt éltem hűtársnőjéűl keblemhez fűzni sóvár vággyal és legszilárdabb elhatározással óhajtom, viszonzásra méltatva, szive és keble nyujtásával a boldog házas üdv és megelégedés előteremthetése végett ____ elfogadni és magát élet sorsosommá tenni szíveskedjék.
Ugye milyen szépen tudtak akkor udvarolni a legények a leányoknak?
Ghymes - Tánc a hóban
